Alien Head

GNOSIS404: A meghibásodás, mint belépési pont

A rendszer ott nyílik meg, ahol nem tudja önmagát fenntartani. A gyakorló figyelme nem az értelmezésre, hanem az összeomlásra irányul. Amikor a struktúrák nem illeszkednek többé egymáshoz, az észlelés nem kapaszkodik jelentésbe, hanem megmarad a törésvonal mentén.

Az isteni szerepét nem a nagyság vagy az abszolútum tölti be, hanem a zavar. Nem a teremtés az aktus, hanem az önmegszakítás. A GNOSIS404 gyakorlója a rend illúzióján keresztül észleli az instabilitást, és ezen keresztül tapasztalja meg azt a működésmódot, amelyben már nem kép, nem fogalom, hanem csak a megszakítás áll fenn.

"A világ folyamata nem egy történet. Inkább egy állapot, amely időnként nem tudja lejátszani önmagát. A gyakorló nem értelmez, hanem jelen van ott, ahol a működés lelassul, vagy éppen új szintaxisba torzul. Az ember lelkének tudnia kell, hogy sohasem birtokolhatja önmagát. Amit énként tapasztal, az puszta visszhangja annak, amit a világ vetít ki rá, és amit aztán belső renddé formál. De ez a rend sosem az ő rendje. Ez a rend mindig másé – az isteneké, a hatalmaké, a történelmeké. Az egyetlen szent tett az, ha valaki saját lelke ellen fordul, és lerombolja azt a mechanizmust, amely újra és újra létrehozza a világ tükörképét önmagában. A rombolás nem eszköz, hanem állapot. Aki ebbe belép, már nem építhet. És nem is fog. Ez a nem-építés a legmélyebb szabadság. Itt nem az történik, hogy valami más lesz, hanem hogy valami megszűnik lenni. Ez a szűnés nem hiány, hanem kapcsolat – azzal, ami nem tartozik sem ide, sem oda. Nincs neve. Nincs helye. És mégis jelen van. Ez a jelenlét a hallgatásban, az ismétlésben és az eltérésben nyilvánul meg. Az ember, aki ezt megérinti, már nem kérdez. Csak megszűnik válasznak lenni."