Az ember és az irreális döntései Az emberi döntéshozatal első pillantásra racionálisnak tűnhet: információk gyűjtése, mérlegelés, célok kijelölése, a legjobb alternatíva kiválasztása. A valóságban azonban a döntések jelentős része eltér a logika és a haszonelv tiszta ívétől. Az „irreális” döntés nem egyszerűen téves vagy hibás lépés, hanem olyan választás, amely mögött a mérlegelés szempontjai eltérnek attól, amit egy külső megfigyelő ésszerűnek tartana. Az irreális döntések okai sokrétűek. Pszichológiai kutatások igazolják, hogy az érzelmek nem csupán kísérőjelenségei, hanem aktív alakítói is lehetnek a döntéseknek. Egy hirtelen vonzalom, egy múltbeli sérelem vagy egy irracionális félelem képes felülírni a gondosan felépített terveket. Ilyenkor a döntés a pszichés feszültség csökkentését vagy az önazonosság megőrzését szolgálja, nem pedig a maximális előny elérését. Fontos forrás az emberi képzelet is: a jövő elképzelése gyakran irreális képekbe hajlik. Az ember hajlamos túlbecsülni a kedvező kimeneteleket, vagy túldramatizálni a veszélyeket. Ez a kognitív torzítás a túlélés szempontjából evolúciós környezetben előnyös lehetett, ám a modern társadalmi és gazdasági környezetben gyakran félrevezet. Az irreális döntés ilyenkor egy lehetséges, de alacsony valószínűségű forgatókönyvre épül, miközben háttérbe szorítja a nagyobb eséllyel bekövetkező kimeneteleket. Az irreális döntések társadalmi dimenziója is jelentős. Az ember döntései kulturális minták és közösségi elvárások szövetében születnek. A társadalom sokszor jutalmazza azokat a választásokat, amelyek a racionális számítás helyett a lojalitást, a hitet vagy a hagyomány követését tükrözik. A döntés értékét ilyenkor nem a logikai konzisztencia adja, hanem a csoporthoz való tartozás fenntartása. Az irreális döntések tehát nem pusztán hibák vagy gyengeségek, hanem az emberi működés természetes jelenségei. Kifejezik, hogy a döntéshozatal nem kizárólag kognitív folyamat, hanem érzelmek, képzelet és társadalmi struktúrák által formált, komplex működés. Paradox módon épp ezek az irreális döntések adhatnak teret a kreativitásnak, a kockázatvállalásnak, sőt, a váratlan innovációnak is. A ráció korlátain túl olykor új lehetőségek nyílnak meg: de ugyanígy katasztrofális következmények is születhetnek. Az ember és az irreális döntései így egyszerre mutatják be az emberi természet esendőségét és teremtő erejét: a kiszámíthatatlanságot, amely magában hordozza a pusztulás és a felfedezés lehetőségét.